Emlékiratok. Karikatúra 03/11/2025 a CTXT-ben
Az élelmes férfi emlékiratainak könyve, amelynek borítóján egy 150 évvel ezelőtti fotóval szerepel, "Juan Carlos I. Megbékélés" címmel került forgalomba Spanyolországban, csaknem egy hónappal a franciaországi megjelenés után. A "Megbékélés" majdnem egy hónappal a franciaországi megjelenés után Spanyolországban is kapható.
Nem kell elolvasni, nemhogy megvenni, mert az önhagiográfia kolbászosabb részeiről már több ország médiája is jól beszámolt. De semmi új nincs benne, leszámítva azt a pletykát, hogy"az egyetlen spanyolnak tartja magát, aki közel 40 évnyi szolgálat után sem kap nyugdíjat".
A sok kétes ügylet között szerepel az az apróság, hogy 100 millió dollárt kapott a néhai Abdullah szaúd-arábiai királytól, nem sokkal azután, hogy arcfelvarrási kampányt indított, és ráaggatta az Aranygyapjút (az Aranygyapjú a királyi ház jellegzetes ajándéka, biztosan több ezer darabot rejtegetnek az ajándékszekrényben).
Arról, hogy a 100 kilóból csak ők tudják, miért cserébe, Juanca azt mondta, hogy ez egy "ajándék" volt (amit Corinának, az akkori "szeretőjének" adott), és hogy nem tudta, "hogyan utasítsa vissza", mint annyi más"kis ajándékot", amit felhalmozott. Arra is rámutatott, hogy ez a pénz a nyugdíját stb. hivatott biztosítani, mint aki nyugdíjbiztosítást köt, vagy néhány eurót félretesz a malacperselyben.
Ez az élősködő annyira szomatizálta, hogy Spanyolország volt az ő cortijo-ja, hogy olyan természetesen és szemtelenül beszél a szélhámosságairól, hogy az már ijesztő.
Az elefántmészáros, mint jó író, interjúkörútját is azért tette, hogy fiktív regényét népszerűsítse. Az egyikben a France 3-on mondott valamit, ami nem több, mint egy anekdota, amivel "jónak", vagy "kedvesnek" akar látszani, és a végén szamárnak látszik. vagy szimpatikus, de a végén szamárnak tűnik.
Juanca szerint a gyilkos és diktátor Ausgusto Pinochet, aki gyilkos kollégája és diktátor Francisco Franco halála után lépett fel Spanyolországban, azt mondta neki, amikor autóval utaztak: "Felség, úgy kell tennie, mint Franco, pontosan ugyanazt kell tennie". Az emeritus szerint:"Azt mondtam neki: "Igen, igen, persze", de aztán azt tettem, amit a spanyolok igazán akartak". Egyszóval nem volt elég tökös ahhoz, hogy kiálljon Pinochet elé, és megmondja neki, hogy menjen a pokolba, ehelyett a merénylő cicerójaként tevékenykedett.
Juanca Franco iránti vonzalmáról nincs hír, annak ellenére, hogy egyesek most azt hiszik, felfedezték a puskaporos hordót. Ezt már többször is bevallotta.
Juan Carlos soha nem határolta el magát kifejezetten örökségének francoista gyökereitől, többek között azért, mert nem tudott és nem is akart. Ilyen a történelmi "emlékezet" egyeseknél, megmagyarázhatatlan hézagai vannak, amikor a diktátor seggének megevéséről van szó.
De nem csak ez. Amikor Franco még nem volt végleg halott, a fiatal Juan Carlos tele volt bókokkal neki.
Juanca egy 1970-ben a svájci televíziónak adott interjúban (a népies fickó valamiért sokat járt oda). 1973-tól már a szaúd-arábiai olajbizniszben is részt vett.
És persze valaki azt mondhatja, hogy akkoriban így mentek a dolgok, bárki kockáztatott, és így tovább. Tehát Spanyolország érdekében hűséget kellett esküdnie a francoizmusnak és hűséget a Nemzeti Mozgalom elveihez.
Nos, néhány évtizeddel azután, hogy megette a diktátor seggét, Juanca kitartott Franco megbízatása mellett, és érzelmileg felidézte az utolsó nyalást*, amit a halálos ágyán adott neki, mindössze egy nappal azelőtt, hogy feldobta a talpát.
"A halála előtti napon Franco megfogta a kezemet, és azt mondta nekem: "Felség, csak annyit kérek Öntől, hogy őrizze meg Spanyolország egységét".
*Képek Miguel Courtois 2015-ös dokumentumfilmjéből: "Én, I. Juan Carlos, Spanyolország királya".
De mindez már több mint elavult, ezért a KISZ már hat éve nem kérdezi a plebszet a monarchiáról, a jó szokások átörökítése következtében, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe az embereket.
A megbékélés nem felel meg a címének, mert ahhoz, hogy a megbékélés létezzen, minden félnek részt kell vennie benne. Ez nem olyasmi, amit egyoldalúan ki lehet hirdetni és el lehet ítélni. Még csak meghívást sem jelent a megbékélésre. Ez egy olyan haszonleső újabb szeszélye, aki átvette a hatalmat a francoizmusból, és megszokta azt az elhallgatott és eltiport Spanyolországot, amelynek örökösének és új tulajdonosának hitte magát.
