Lucky Luke "elvesztette" a szivarját
Képregények és cenzúra
Nemcsak az újságírókat akadályozzák vagy fenyegetik néha, amikor a munkájukat próbálják végezni. A karikaturisták és képregényrajzolók is mindig is az első sorban álltak, amikor a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásáról volt szó. Jan Smet író és képregényszakértő nemrégiben jelentette meg "Duizend bommen en castraten" című könyvét ebben a témában. A könyv példákon keresztül vizsgálja, hogy az évek során a cenzorok hogyan bántak a képregényekkel.
Lucky Luke nem dohányozhat többé, a Marsupilamit pedig azzal vádolták, hogy rossz gondolatokat ültet a gyerekek fejébe, hogy csak néhány példát említsek. A pedagógiai kiállítás egy évszázadon keresztül vizuálisan is végigvezet ezeken a feszültségeken. Karikaturisták és mesemondók az egyik oldalon, kiadók, szerkesztők, vallási vezetők és politikusok a másikon.
Így jellemzi magát a "Hólyagos patkányok és kasztráltak, cenzúra és képregény" című kiállítás, amely május 21-ig látható a brüsszeli Bozarban.
Karl Van den Broeck, a kiállítás koordinátora szerint a nyugati demokráciákban már régen elmúltak azok az idők, amikor királyok, diktátorok és elnökök gyakoroltak nyomást, de új cenzorok jelentek meg, és erre az egyik legillusztratívabb példának a kiállításon szereplő egyik első Tintin műve körüli vitát említi, amelyben a népszerű karakter az 1930-as években egy Kongóba utazik, és amelyben érezhetőek a korabeli társadalomra jellemző sztereotípiák és rasszizmus.
Hergé évekkel később elismerte, hogy a képregény megalkotásakor az akkori "polgári környezet" előítéletei befolyásolták, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy az ügy 2007-ben a brit faji egyenlőségi bizottság elé kerüljön. Évekkel később egy bíróság úgy döntött, hogy a képregény nem rasszista, de a vita a mai napig tart - olvasható a Tintin-ügyet bemutató kiállítás egyik darabjában.
"Azzal, hogy most közzéteszed, nem követsz el rasszista cselekedetet, de meg kell magyaráznod. Tehát most újra kinyomtatod ezeket a képregényeket, az elején magyarázattal" - mondja Van den Broeck.
"Úgy gondolom, hogy amikor a művek vagy karikatúrák erőszakra vagy diszkriminációra buzdítanak, a cenzúra nem rossz dolog. El lehet indítani egy vitát, ami a legjobb dolog, mert ami engem megrémít (...), az az, hogy valaki, akinek hatalma van, azt mondja, hogy 'ezt cenzúrázni kell'." Forrás: Szabadság.
A kiállítás egy utolsó kérdést tesz fel a látogatónak: indokolt-e bizonyos cenzúra a társadalmi kisebbségek védelme érdekében?
